-Gyere menjünk haza.-mosolygott majd letörölte a könnycseppeket az arcáról.-Várj, hol vannak a cuccaid?-nézett rám értetlenül.
-Ez az, én sem tudom.-hajtottam le a fejem.
-Mindegy majd adok ruhákat.-mondta, majd elkezdett húzni a kijárat felé.
-Tényleg jut eszembe, ő itt Eleanor, Louis barátnője.-mosolygott az említett lányra.-Elelanor ő itt Audry, a legjobb barátnőm.-mondta majd átkarolt egy pillanatra.
-Szia, nagyon örülök.-mosolygott, majd megölelt.
-Színtúgy.-erőltettem egy mosolyt az arcomra és visszaöleltem.Szimpatikus lány volt és gyönyörű, csak úgy mint Danielle.
-Na, mostmár tényleg menjünk mert éjfél is elmúlt.-mondta Dan és elindult a kijárat felé.
Amikor kiértünk a hatalmas épületből egy fekete Audihoz sétáltunk, majd beszálltunk.Nem is tudtam, hogy Dan tud vezetni, biztos nem rég tehette le a vizsgát.Mondta, hogy már tobbször is próbálkozott, de nem ment át a teszt gyakorlati részén.
-Dan, hova megyünk?-kérdeztem erőtlenül.
-Egyenlőre a fiúkhoz, aztán majd átköltözöl hozzám.-mosolygott.
-Milyen fiúkhoz?-kérdeztem értetlenül, amire Dan egy nagyot fékezett majd a két elől ülő lány egyszerre fordultak hátra és néztek rám kitágult szemekkel.-Miaz?-kérdeztem még mindíg értetlenül.
-Ne mond, hogy nem ismered őket.-mondta Eleanor.
-Mégis kiket?-kérdeztem egyre kíváncsiabban.
-Hát a One Directiont, tudod Harry,Niall,Liam,Zayn és Louis.-sorolta még mindíg tágra nyílt szemekkel Dan.
-Azt hiszem nem rémlik.-mondtam komolyan.Mire Dan és El csak egymásra néztek és előrefordultak.Egyre kíváncsibb lettem kik ezek a fiúk, hogy ennyire kiakadtak azon, hogy nem ismerem őket.
Nem kellett sok idő ahhoz hogy álomba szenderüljek.
Alig aludtam egy negyed órát, de máris keltegetett Dan.
-Audry, Audry ebrédj...megjöttünk.-mondta, kinyitottam a szemem és Dan széles mosolyával találtam szembe magam ami arra kéztetett hogy én is elmosolyodjak.
-Jó estét álomszuszék, gyere száljunk ki.-mosolygott még mindíg.
-Oké.-mondtam fáradtam és kiszálltam az autóból.-Hol van Eleanor?-kérdeztem.
-Míg te aludtál hazavittem.-mondta majd a bejárati ajtó felé vette az irányt.-Szerintem már mindenki alszik, úgyhogy majd csak holnap tudlak bemutatni nekik.-mondta majd kinyitotta az ajtót.
Hihetetlen látvány fogadott amikor beértem, ez nem egy ház.... ez egy palota.-gondoltam magamban.
Egy kicsit még ámuldoztam majd Dan állt mellém.
-Tetszik mi?-nevetett fel halkan.
-Ez... valami csodálatos.-tátottam a szám.Nem mondott semmit csak egy széles mosoly ült ki az arcára.
-Gyere, felkísérlek a vendégszobába.-húzott magával.Felmentünk az emeletre és bementünk egy kis szobába. Nem volt túl nagy, éppen csak egy ágy volt benne és egy kis komód, de jelen esetben ez is pont elég volt. Új életet akartam kezdeni és elfelejteni azt a sok rosszat ami eddig történt velem.Újra visszatértek „kis barátaim”a szemem sarkába és újra folyni kezdtek a szememből. 
-Köszönöm.-mondtam Daniellenek és szorosan megöleltem.
-Nincs mit, de holnap el kell mesélned mindent.-mondta.
-Rendben.- erőltettem egy halvány mosolyt arcomra, majd leültem az ágyra.
-Jóéjt.-mondta Danielle és becsukta maga mögött az ajtót.
-Neked is.-suttogtam és újra elmosolyodtam.
Megkeresten a lámpakapcsolót és feloltottam.Az ágy szélére ki volt készítve egy rövidnadrág és egy póló.Biztos Dan készítette ide.Gyorsan átöltöztem, bebújtam a takaró alá, lekapcsoltam a lánypát és szép lassan elnyomott az álom.

 Előkerestem a telefonomat és tárcsáztam a számot.Sokáig kicsöngött, már éppen raktam volna le csalódottan a telefont ,de akkor beleszólt.
-Audry?-szólt bele a barátnőm.
-Dan?-szóltam bele sírva.
-Mi a baj? Mi történt?-kérdezte meglepetten a barátnőm.
-Mindent el fogok mondani, de az a lényeg hogy úton vagyok a reptérre és számításaim szerint épp megy egy gép 30 perc múlva Londonba.-hadartam el még mindíg sírva.
-Micsoda? Idejössz? De hát mié....-lepődött meg mégjobban de nem hagytam hogy befejezze mert megérkeztünk.
-Mindent el fogok mondani, de addig is arra kérlek hogy kijönnél majd elém a reptérre?-kérdeztem félénken.
-Persze, de ígérd meg hogy mindent elmondasz!-mondta.
-Oké, de most leteszem, mert megérkeztünk.
-Jólvan, szia.-mondta majd lerakta. Danielle volt a legjobb barátnőm, régóta ismertük egymást és tudom, hogy neki bármit elmondhatok.
Kifizettem a taxit és a jegypénztárak felé vettem az irányt. Megvettem a jegyet és írtam Dannek egy SMS-t hogy a legközelebbi géppel megyek ami körülbelül másfél óra alatt ér Londonba. Felszálltam a gépre, elfoglaltam a helyem és a taskámban kezdtem kutatni az mp4-em ért.
-A francba.-mondtam mikor a taskám tartalma a padlón hevert.
-Hagyd csak segítek.-mondta egy kedves szőke hajú lány.
-Köszönöm.-erőltettem arcomra egy mosolyt.
-Semmiség.-mosolygott már ő is.-Hogy hívnak?-kérdezte mikor sikerült mindent összeszednünk a földről.
-Audry-nak.-mosolyodtam el.-Téged?-kérdeztem.
-Rebecca-mosolyodott el őis.-De szólíts csak Beccanak
-Miért mész Londonba?-kérdezte mire nekem ismét könny szökött a szemembe.-Sajnálom, valami rosszat mondtam?-kérdezte aggódva.
-Nem, dehogy.-próbáltam mosolyogni.
-Nekem elmondhatod mi bánt.-mondta majd vállamra tette a kezét.
Vettem egy nagy levegőt és elmeséltem neki mindent.
-Szemét állat.-szinte már dühöngött.-És most hogyan tovább? Kihez mész?-kérdezte aggódva
-Van egy nagyon jó barátnőm, Danielle Peazernek hívják.-mosolyogtam.
-Az a Danielle Peazer?!-kérdezte kikerekedett szemekkel.-Liam Payne barátnője?!
-Azt hiszem egy személyre gondolunk.-nevettem fel.
-Ó te jó ég!-ámuldozott, mire én csak mosolyogni tudtam.Nem sokat beszélgettünk ez után de telefonszámot cseréltünk és megígértette velem hogy ha bármi gond van szólok neki.
-Ígérem!-mondtam majd a szívemre tettem a kezem.
Lassacskán megérkeztünk a reptérre így összekészítettem azt a kevés cuccomat is.
-Kedves utasaink! Kérjük kapcsolják be az öveiket, mert hamarosan megkezdjük a leszállást.-halottam meg a hangszóróból.Nem sokkal később a gép egy kissebb „puffanással” jelezte hogy leszálltunk.Fellélegezve kapcsoltam ki az övemet, mert egy kicsit félek a repüléstől.
-Na akkor majd még gondolom találkozunk.-köszönt el ....., az ujdonsült barátom.
-Biztos vagyok benne.-mosolyogtam majd megöleltem.
-Szia.-köszönt, és lesétált a gépről.
Követtem a példáját. Mikor leértem a gépről megcsapott az a hűvös londoni levegő. Eléggé fáztam, hisz csak egy kis rövidnadrág és egy félvállas rövidujjú póló volt rajtam. Lassú léptekkel közelítettem a kijárat felé hogy összeszedjem a csomagjaimat de mikor odaértem nem találtam a bőröndjeimet.
-Remek gondoltam magamba és leültem egy kissebb székre, hogy egy kicsit összeszedjem magam.-Hogy lehetek ekkora szerencsétlen?-kérdeztem magamtól majd egy pár könnycsepp jelent meg az arcomon.Éppen a telefonomat kezdtem keresni a táskámba, de azt sem találtam.
-Hát ez már tényleg nem lehet igaz!-szinte már dühöngtem.
A szememmel kezdtem keresni hogy merre lehet Dan, mire megakadt a szemem a „Váróterem” felíratú táblán. Szinte csigalassú léptekkel kezdtem a folyósó felé közelíteni.Lehajtott fejjel mentem rajta végig, mikor a folyosó végére értem felkaptam a fejem és megpillantottam a barátnőmet ahogy idegesen járkál össze vissza.Én nem tudtam megmozdulni csak lefagytam, és álltam szikla szilárdan, amikor egy másik lány észrevett súgott neki valamit és felém mutatott. Dan odasietett hozzám és szorosan megölelt.
-Istenem annyira hiányoztál.-súgta a fülembe és láttam ahogy pár könnycsepp az ő arcán is megjelenik.

Prológus

                                     

Csak kiabálást halottam és érzetem, hogy a keze csattan az arcomon.Megütött. A könnyek egyre erősebben próbálnak utat törni, meg sem próbáltam őket visszatartani, szinte lehetetlen lett volna. Az a srác akibe mérhetetlenül szerelmes voltam egy évig.... megütött. Én szerettem, hűséges voltam, de ez a hála. Ezek az érzések szinte egy másodperc alatt váltak köddé bennem és helyét mérhetetlen fájdalom és csalódás töltötte be.
-Sajnálom. Én...-kezdte de meg sem vártam hogy befejezze. Futottam amilyen gyorsan csak tudtam.Hallottam hogy még kiabál utánnam, de meg sem fordult a fejemben hogy megálljak .A közös lakásunkhoz vettem az irányt. El akartam innen tűnni, minél gyorasabban.10 perc f

utás után megérkeztem a ház elé és szinte kitéptem az ajtót majd olyan erővel csaptam be amilyennel csak lehetett. Megkerestem a bőröndöt és a ruháimat kezdtem belegyűrni.
Összeszedtem a legszükségesebb dolgaimat és a telefonomért nyúltam, hívtam egy taxit.Öt perc sem kellett és itt is volt.Mikor meghalottam hogy dudálnak villám sebeséggel vettem az irányt a kijárati ajtó felé, még visszanéztem egyszer de utána ujjabb dudaszó hallatszódott. Megfordultam becsaptam az ajtót, és beszálltam a sárga színű autóba.-A reptérre kérem.-mondtam majd az ablakon kezdtem kifelé bámulni.Eszembejutott hogy fel kéne hívnom anyát hogy elmegyek, de elhesegettem az ötletet, hisz tudtam, hogy csak visszatartana és erre lett volna most a legkevesebb szükségem.Egyedül akartam lenni, most csak egy emberre van szükségem, de ő nem Magyarországon van.Egy sokkal távolabb és számomra nyugodtabb helyen.Londonban.

Szereplők

Szereplők

Audry Evans:  Egy 16 éves lány, aki Magyarországon él. Anyukája Brit, apukája Magyar származasú volt.Imád táncolni.










Brooklyn Morrys:

Rebeca Moore:


Hannah Davis:

Sophie Jenkins:

Danielle Peazer:Kate legjobb barátnője, kiskoruk óta ismerik egymást.














Niall Horan:














Liam Payne:














Harry Styles:

Louis Tomlinson:














Zayn Malik:

Little Mix: