Előkerestem a telefonomat és tárcsáztam a számot.Sokáig kicsöngött, már éppen raktam volna le csalódottan a telefont ,de akkor beleszólt.
-Audry?-szólt bele a barátnőm.
-Dan?-szóltam bele sírva.
-Mi a baj? Mi történt?-kérdezte meglepetten a barátnőm.
-Mindent el fogok mondani, de az a lényeg hogy úton vagyok a reptérre és számításaim szerint épp megy egy gép 30 perc múlva Londonba.-hadartam el még mindíg sírva.
-Micsoda? Idejössz? De hát mié....-lepődött meg mégjobban de nem hagytam hogy befejezze mert megérkeztünk.
-Mindent el fogok mondani, de addig is arra kérlek hogy kijönnél majd elém a reptérre?-kérdeztem félénken.
-Persze, de ígérd meg hogy mindent elmondasz!-mondta.
-Oké, de most leteszem, mert megérkeztünk.
-Jólvan, szia.-mondta majd lerakta. Danielle volt a legjobb barátnőm, régóta ismertük egymást és tudom, hogy neki bármit elmondhatok.
Kifizettem a taxit és a jegypénztárak felé vettem az irányt. Megvettem a jegyet és írtam Dannek egy SMS-t hogy a legközelebbi géppel megyek ami körülbelül másfél óra alatt ér Londonba. Felszálltam a gépre, elfoglaltam a helyem és a taskámban kezdtem kutatni az mp4-em ért.
-A francba.-mondtam mikor a taskám tartalma a padlón hevert.
-Hagyd csak segítek.-mondta egy kedves szőke hajú lány.
-Köszönöm.-erőltettem arcomra egy mosolyt.
-Semmiség.-mosolygott már ő is.-Hogy hívnak?-kérdezte mikor sikerült mindent összeszednünk a földről.
-Audry-nak.-mosolyodtam el.-Téged?-kérdeztem.
-Rebecca-mosolyodott el őis.-De szólíts csak Beccanak
-Miért mész Londonba?-kérdezte mire nekem ismét könny szökött a szemembe.-Sajnálom, valami rosszat mondtam?-kérdezte aggódva.
-Nem, dehogy.-próbáltam mosolyogni.
-Nekem elmondhatod mi bánt.-mondta majd vállamra tette a kezét.
Vettem egy nagy levegőt és elmeséltem neki mindent.
-Szemét állat.-szinte már dühöngött.-És most hogyan tovább? Kihez mész?-kérdezte aggódva
-Van egy nagyon jó barátnőm, Danielle Peazernek hívják.-mosolyogtam.
-Az a Danielle Peazer?!-kérdezte kikerekedett szemekkel.-Liam Payne barátnője?!
-Azt hiszem egy személyre gondolunk.-nevettem fel.
-Ó te jó ég!-ámuldozott, mire én csak mosolyogni tudtam.Nem sokat beszélgettünk ez után de telefonszámot cseréltünk és megígértette velem hogy ha bármi gond van szólok neki.
-Ígérem!-mondtam majd a szívemre tettem a kezem.
Lassacskán megérkeztünk a reptérre így összekészítettem azt a kevés cuccomat is.
-Kedves utasaink! Kérjük kapcsolják be az öveiket, mert hamarosan megkezdjük a leszállást.-halottam meg a hangszóróból.Nem sokkal később a gép egy kissebb „puffanással” jelezte hogy leszálltunk.Fellélegezve kapcsoltam ki az övemet, mert egy kicsit félek a repüléstől.
-Na akkor majd még gondolom találkozunk.-köszönt el ....., az ujdonsült barátom.
-Biztos vagyok benne.-mosolyogtam majd megöleltem.
-Szia.-köszönt, és lesétált a gépről.
Követtem a példáját. Mikor leértem a gépről megcsapott az a hűvös londoni levegő. Eléggé fáztam, hisz csak egy kis rövidnadrág és egy félvállas rövidujjú póló volt rajtam. Lassú léptekkel közelítettem a kijárat felé hogy összeszedjem a csomagjaimat de mikor odaértem nem találtam a bőröndjeimet.
-Remek gondoltam magamba és leültem egy kissebb székre, hogy egy kicsit összeszedjem magam.-Hogy lehetek ekkora szerencsétlen?-kérdeztem magamtól majd egy pár könnycsepp jelent meg az arcomon.Éppen a telefonomat kezdtem keresni a táskámba, de azt sem találtam.
-Hát ez már tényleg nem lehet igaz!-szinte már dühöngtem.
A szememmel kezdtem keresni hogy merre lehet Dan, mire megakadt a szemem a „Váróterem” felíratú táblán. Szinte csigalassú léptekkel kezdtem a folyósó felé közelíteni.Lehajtott fejjel mentem rajta végig, mikor a folyosó végére értem felkaptam a fejem és megpillantottam a barátnőmet ahogy idegesen járkál össze vissza.Én nem tudtam megmozdulni csak lefagytam, és álltam szikla szilárdan, amikor egy másik lány észrevett súgott neki valamit és felém mutatott. Dan odasietett hozzám és szorosan megölelt.
-Istenem annyira hiányoztál.-súgta a fülembe és láttam ahogy pár könnycsepp az ő arcán is megjelenik.